Következzen a múltkori klub kommentárja Brigi tollából:
Hosszas kihagyás után eljutottunk a babaklubba. Vagy mondhatnám úgy is, hogy Zalán eljutott élete első babaklubjába:)
Nem volt könnyű feladat, de muszáj volt már Kristófot elvinni tombolni, mert 4 napig nem voltunk sétálni, motorozni, labdázni - azóta esett az eső. Egyfolytában. Végre ma napos időre virradtunk, és melegre is, reggel 9-kor már 25 fokot mutatott a hőmérő, bár a szél miatt hűvösebbnek éreztük, ez a napon álló kocsiban legalább 30 foknak érződött.
Három napi hideg élelemmel, teletömött hátizsákkal, két kicsivel, babahordozóval, kulcsokkal, pléddel, egyéb dolgokkal felszerelkezve elindultunk. Balu is indult teniszre, majd Lacáékhoz Nagykállóba, így segített bepakolni, visszafelé ezt már egyedül kellett megoldani.
Zalán a fenti képen látható pozícióban pihent az idő 50%-ában, rövid szopizás után pedig a Liliputiban pihent tovább a mellkasomon.
Bezzeg Kristóf: :DD Az idő 90 %-ában egyik motorról a másikra szökdösött, és figyelt.. Mindent és mindenkit megfigyelt, távol tőlem. Csak néha avatkoztam be (nem tudom, miért akarok mindenbe beleszólni), próbáltam érdekes játékokat mutatni neki, (nem különösebben érdekelte) egy-egy összetűzést megakadályozni. Aztán mikor már készülődtünk hazafelé - cirka félórán keresztül - , rájött, hogy az a csúszda!! az alagút!! a trambulin!! - hát ezeket kihagyta: és nekiállt tombolni. Felmászott a csúszdára, lecsúszott (ez volt az első), ugrált, kiabált, dömperen utazott - tombolt. Annyira édes! Ez a megfigyelés, és utána jóval később a kipróbálás annyira jellemző rá.
Én nem élveztem háborítatlanul a helyzetet, általában nagyon koncentráltam, hogy nehogy valami baj legyen valamelyik gyerekkel. Akármikor szót váltottam valakivel, rögtön történt valami - Kristóffal. Valahonnan lepottyant, valaminek nekiment stb. Nagyon-nagyon elfáradtam.
Mártika nagyon aranyos volt, mikor meglátta, hogy ott van Kristóf, megsimogatta, többször is: mintha azt mondta volna: de jó hogy megjöttél, barátom:) Aztán szokott vehemenciával fejbe nyomta Kristófot egy keljfelmacival (az azért fájt), de utána szent volt a béke: Kristóf is megsimizte a lábát, fenekét xDD nagyon helyesek voltak.
Nagyon tetszett, mikor leültek a földre kölesgolyót enni - szigorúan csak a földről ettek, az asztalról, tányérból semmi íze nem volt, bizonyára, aztán hamarosan köréjük gyűlt a többi gyerek is és nagy lakomát csaptak.
Aztán sikerült felpakolni és mint málhás szamár, hazamentünk. Nagyon édesek voltak a gyerekek, nagyon örültem, hogy megint elmentünk. De hát amúgy sem én vagyok itt a fontos, hanem Kristóf és majd Zalán. Akik tündérek voltak, és én meg egy büszke, öntelt anyuka vagyok xDD
Jah, nem mellesleg az anyukák - bár nagyon lelkesedtek és gyakorlatilag az összes hordozót elvitték kipróbálni - nem kölcsönözték ki a rugalmas kendőket, így hazahoztam őket mind xDDD De most komolyan: versenyeztek a mindenféle mei tai-okért, ssc-kért :D Nem tudom, volt-e már ilyen, de nagyon tetszett! Ügyes vagy, Rami!
Bezzeg Kristóf: :DD Az idő 90 %-ában egyik motorról a másikra szökdösött, és figyelt.. Mindent és mindenkit megfigyelt, távol tőlem. Csak néha avatkoztam be (nem tudom, miért akarok mindenbe beleszólni), próbáltam érdekes játékokat mutatni neki, (nem különösebben érdekelte) egy-egy összetűzést megakadályozni. Aztán mikor már készülődtünk hazafelé - cirka félórán keresztül - , rájött, hogy az a csúszda!! az alagút!! a trambulin!! - hát ezeket kihagyta: és nekiállt tombolni. Felmászott a csúszdára, lecsúszott (ez volt az első), ugrált, kiabált, dömperen utazott - tombolt. Annyira édes! Ez a megfigyelés, és utána jóval később a kipróbálás annyira jellemző rá.
Én nem élveztem háborítatlanul a helyzetet, általában nagyon koncentráltam, hogy nehogy valami baj legyen valamelyik gyerekkel. Akármikor szót váltottam valakivel, rögtön történt valami - Kristóffal. Valahonnan lepottyant, valaminek nekiment stb. Nagyon-nagyon elfáradtam.
Mártika nagyon aranyos volt, mikor meglátta, hogy ott van Kristóf, megsimogatta, többször is: mintha azt mondta volna: de jó hogy megjöttél, barátom:) Aztán szokott vehemenciával fejbe nyomta Kristófot egy keljfelmacival (az azért fájt), de utána szent volt a béke: Kristóf is megsimizte a lábát, fenekét xDD nagyon helyesek voltak.
(Szerk.: köszi, Brigi!:))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése